2014. október 13., hétfő

1. Koncert előtt

Sziasztok! Itt is lenne az új blogom! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást kívánok hozzá! Bye!!!

- Summer! Summer! Kelj fel! 10 óra múlva kezdődik a koncert! - ugrik rám a húgom.
- Ez most komoly, Becca? Nem elég felkelni délután? - kérdezem kinyitva az egyik szemem, amit rögtön Beccára vezetek. Mindig ez van, mikor koncertre megyünk. Már csak egy kérdés miért mindig nekem kell vinnem?
- De hamar elfoglalják a helyeket! És ha későn indulunk el, csak az utolsó sorban leszünk! - szontyolodik el. Nagyot sóhajtok, majd kinyitom a másik szememet is.
- Rendben, de én döntöm el, mit veszek fel! - mondom vigyorogva. A húgom elvigyorodik, majd elszörnyed.
- Ki fognak cikizni a directionerek, hogy a nővérem, úgy megy a koncertjükre, hogy nem is szereti őket. - az arcomról azonnal lekopik a vigyor és helyette valami más veszi át a helyét. Az borzalmas, hogy én hogy fogok kinézni az osztálytársaim képével a pólómon.
- Egyezzünk meg. Veszek fel karkötőket, amire az van ráírva, hogy I <3 One Direction! - mondom kezet nyújtva, Becca elgondolkozik, majd kacagva csap bele a tenyerembe.
- 2 óra múlva indulunk, szóval igyekezz! – mondja, majd kimegy a szobámból. Minek olyan korán elindulni, hisz szeptembertől, majd ismét a vigyorgó képükkel találhatom magam szembe. Vagy is nem, mert ők azt se tudják, ki vagyok, ellenben Ashley. Nagyon szekált még végül meguntam és lekevertem neki. Anyáéknak így el kellett jönniük Miamiből Londonba csak miattam. Végül a vége az lett, hogy kaptam egy osztályfőnökit és Ashley nem szekál többé. A nyáron pedig apám vett kezelésbe. Minden egyes napon le kellett mennem vele a kondi terembe, és le kellett vennem a szemüvegem, amit kicseréltünk kontaklencsére. Ennyi erővel meg is műttethetnénk a szememet, de persze, hogy nem. A húgom pedig hallani sem akar arról, hogy valaki megműtsön, ugyan is „annyira szeret” engem. Közre játszik az is, hogy ezen a nyáron panaszkodtam a szememről, és ezen a nyáron van az One Direction koncert is szóval érthető az összefüggés. Ha már a húgomnál tartunk, igaz 3 éves, de már egy csomó mindenkibe volt már szerelmes. Most a "kiválasztottja" Harry. Egyszerűen veszek a zöld szemeiért, és a göndör hajáért. És tudd, ha eljön a koncert és meglát, rögtön belém szeret, és ellovaglunk a fehér paripáján a szivárvány mögötti világba, ahol mindenki boldog. A húgom egész nyáron ezt a két mondatott fújta. Ugyanis azért pont én megyek el vele, mert én holnap utazok vissza Londonba és a húgom csak 1 hét múlva lesz szülinapja az mikor már suli van, és én nem lehetek itt. Most, hogy így ezt végig gondoltam kezdhetnék öltözködni is. Mikor ki kelek az ágyból anyum nyit be egy tányér palacsintával és kakaóval.
- Gondoltam a hosszú napra. - teszi le az asztalra.
- Köszönöm, anya. Kb. mikor érünk haza? - kérdezem meg a szekrényemben turkálva.
- Mivel a húgod teljesen lázba van ettől a bandától, így vagy addig, amíg a Becca ki nem dől vagy a koncert végig! - mondja szaporán.
- És kb. mikor van vége egy ilyen koncertnek? - fordulok felé.
- Gőzöm sincs! - fújja ki magát nevetve.
- Rendben, és még egyszer, köszi, a reggeliit! - mondom egy gyors puszit nyomva az arcára, majd beszaladok a kiválasztott ruhával a zuhanyzóba. A telefonomon benyomom a kedvenc bandám és miközben a kád töltődik vízzel, addig én táncolok a ritmusra. Mindig is vonzott valami, aminek egy évig tartott az ereje és jött egy új. Így van ez a tánccal és az énekléssel, viszont amint lassan 5 éve űzök az a dobolás és a modellkedés. Mármint szeretek a kamerába pózolni, de ha megkérdeznék, hogy melyik, maradnék a dobolás mellett. Nem vagyok olyan nagyon lányos típus. Igaz, én is imádom a divatot, a sminket, meg a minden egyebet, de a belsőm azzal már gond van. Mivel apám a legjobb barátom, így abból lehet következtetni, hogy régebben tanított focizni, hógolyózni meg egyéb más dolgokat is. Például egyszer megszereltük közösen a kocsiját és valami szuperül éreztem magam, amint kész lett és működött. A gondolkodásomból a lábamat melegen érintő folyékony dolog zavarja meg, amiből rögtön következtettek, hogy túlment a víz a kádon. Elzárom a csapot, amilyen hirtelen tudom, és a kádból kihúzom a dugót, hogy lejjebb menjen a víz. Amint tökéletes lesz, és gyorsan felmostam, levetkőzök és beszállok a kádba. Az ellazulás hamar bekövetkezik, de amilyen hamar jött olyan hamar véget is ért, mert Becca kezdett el dörömbölni az ajtón.
- Summer, másfél órád maradt, hogy készen légy! Igyekezz! - mondja keményen, majd csak a szobám ajtajának becsapódását hallom. Szuper! Meg mi az, hogy, egy 3 éves taknyos dirigál nekem! A ruhámra vettek egy pillantást és levonom belőle, hogy ha csak másfél órám maradt, akkor nekem tényleg igyekeznem kell, így sprintbe kapcsolok, és olyan gyorsan fürdök le, mint eddig soha. A kádból kiszállva, és majdnem elesve, szárítom meg magam gyorsan, majd lassabb tempóba váltva kezdek el felöltözni. A ruhámhoz egy hasonló fazonú tornacipőt veszek fel, majd még egy napszemüveget is. Miután kihúztam a szemem, át kellett szöknöm Becca szobájába pár karkötőért. Végül tetszett az eredmény, nagyon is. Átsomfordálok a szobámba és elkezdem eszegetni a palacsintát, miközben facebookozok. Egy csomó directioner írja ki, hogy ma mennek a koncertre, és hogy mennyire várják. Hogy én mennyire nem! Nem is értem mit lehet bennük szeretni! Viszont egy bejegyzés igen felkelti a figyelmemet. Elolvasom és akkorát síkitok, mint még soha. Anyám ijedten ront be és nézz rám aggódóan.
- Minden rendben, Kincsem? - kérdezi meg gyors pillantással körbe nézve a szobámba.
- A mai koncerten ott lesz mint elő zenekar, a 5 Seconds Of Summer. Anya! Fel tudod ezt fogni? - kérdezem meg, csillogó szemekkel tőle. Először kifújja a levegőt, majd elmosolyodik.
- Igen, Kincsem! Viszont edd meg a palacsintát, mert nem sokára indultok. – mondja, majd kimegy. Pár percen belül bevágom a palacsintákat, és miután fogat mostam felvettem a kis táskám, amibe beletettem a két jegyet a pénztárcám, meg a telefonom. Majd egy utolsó pillantást vetve a tükörbe lebaktattam a lépcsőn.
- Becca! Mehetünk? - kiabálok fel, egy almán csámcsogva.
- Mindjárt! – kiállt le. Anyám jelenik meg a pénztárcájával és a kezembe nyom úgy 1000$-t.
- Ennyivel mit kezdjek? - kérdezem teljesen lesokkolva. Mindig is tudtam, hogy anyámék jól keresnek, na de ennyire.
- Ami megtetszik neked vagy a húgodnak vedd meg és ne a te pénzedet költsd! – mosolyodik el. Egy arcra puszival köszönöm meg, és gyorsan el is rejtem a pénztárcámba. Ekkor a húgom dörömbölését hallom meg majd meg is pillantom. Lehet azt mondani, hogy ő a legaranyosabb directioner a világon. A pólóján Harry önelégült képe vigyorog rám, és rövid gatyáján, ami tuti saját készítésű, rajta van a logó. A cipő piros és feketével bele van írva a fiúk neve a másikon pedig, hogy directioner. Egy repülős nyaklánc van rajta és a szőke haja kiengedve hátra dobva. És mind ehhez a kék szeme és kislányos mosolya járul.
- Egy képet! - mondom gyorsan előkapva a telefonom és lefotózom. 
- Most pedig indulhatunk! - mondja és elkezd kirángatni a lakásból.
- Szia, Anya. Majd jövünk! - intek egyet majd én is elindulok.

************************


Életem egyik legjobb elő koncertjén vagyok túl. Komolyan, ha nem hallgatok Beccára akkor tényleg hátul kötünk ki, de így, hogy hamar jöttünk első sorba pont belefértünk. És amint beengedtek, rögtön meg is álltunk, a színpad előtt. Ezután még próbálgattak, majd a fények kihunytak és megjelent a négy tökéletesség. Amikor megláttam Ashtont azt hittem szívrohamot kapok. Istenien nézett ki, mint mindig. És nem, csak azért mert dobol, hanem a hajától is bealélok, meg azok a szemek. A "koncert" végéig énekeltem velük a dalokat, majd elbúcsúztak. Szerencsére rengeteg képet csináltam, és a legtöbbjén Ashton szerepel. Most pedig az One Direction kisfilmjét nézik a rajongók, miközben én a képeimet nézzem át. Majd mindenki bekussol és kialudnak a lámpák.... és a színpadon megjelenik a One Direction. Juppi!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése